Az ember ízlése alapvetően az otthoni, gyerekkori konyhából ered és mi nem ismertük padlizsánt. Apám sok mindent megtermelt a kertben, voltak az akkori időkben - korai 70-es évek - különleges zöldségei is, mint a rebarbara, a mángold és a patisszon de a padlizsán valahogy kimaradt ... Így aztán a piacon messziről csodáltam a gyönyörű lila héját, szép tojás alakját, de megkóstolni valahogy nem volt kedvem. Meg el is riasztott amit olvastam, hogy csak műanyag késsel lehet szeletelni, meg keserű, ha nem sózzuk be. Meg hogy lehet egyáltalán műanyag késsel szeletelni ?
Aztán egyre többször jött velem szemben, hol az üzletek kínálatában, hol az éttermek étlapjain. Gondolkodóba estem...
Az utolsó lökést idén kora nyáron kaptam, amikor egy kedves barátoméknál tárcsázásra voltam hivatalos és a szokásos pácolt tarján, hagymán, szalonnán és csirkemellen kívül zöldségek is kerültek a tárcsákra, többek között csinos padlizsán szeletek is. Mély levegőt vettem és megkóstoltam! És ízlett! Finom, krémes volt, kellemesen fűszerezve. Több szeletet is eltüntettem belőle :-)
Sokat hallottam már az erdélyiek padlizsán krémjéről is,
de azt mondták, olajos, így nem nagyon voltam bizalommal az iránt, hogy ez az epémnek is tetszeni fog. De amikor Kászonban Marika a reggelihez valami furcsa krémet is feltálalt és azt mondta ez a erdélyi padlizsánkrém, rövid gondolkodás után megkóstoltam. Először csak egy picit, de nem tiltakozott ellene a gyomrom az epém is csendben maradt. Végül minden reggelinél ezt hagytam a végére, hogy az íze a legtovább megmaradjon a számban.Tegnap vettem az egyik hipermarketben padlizsánkrémet, mert ahogy megláttam, nosztalgián támadt a kászoni után. Nem rossz, de nem az igazi. Így most kénytelen vagyok feltúrni a netet és találni olyan receptet, ami a legjobban hasonlít az ott evetthez.
Így jártam a padlizsánnal, a végén még rajongója leszek... :-DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése