2009. szeptember 25., péntek

Egyszer volt, hol nem volt ... - Gyerekkor

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Amikor 1912. szeptember 25-én megszületett még létezett az Osztrák-Magyar monarchia és Ferenc József volt az uralkodó. Egy tisztes morva, iparos család hetedik gyermekeként - és első fiúként - látta meg a napvilágot a Somogy megyei Nemesviden. Teljesen véletlen, hogy épp itt született. Az apja ugyanis vasutat épített két testvérével és hát épp ebben a kisvárosban állomásoztak.
Élete első két évéről nem sokat tudunk, de az biztos, hogy a nyolcadik gyermek - egy kislány - 1914-ben már Gödöllőn született, ahol a családfő úgy döntött, tetszik neki ez a város és ideje letelepedni. Itt élték át az első világháborút, melybe az apja és két nagybátyja a frontra ment. Sajnos egyik nagybátyja nem is jött vissza, emlékét - sok más bajtársával együtt - ma a gödöllői I. világháborús emlékmű őrzi.
Amikor betöltötte a hatodik évét és iskolába kellett iratni, a család rájött, hogy a gyerek nem is tud magyarul. Hogy is tudott volna, amikor otthon nem magyarul beszéltek - meglepő is lett volna egy morva apától, krakkói születésű anyától és egy varsói nagymamától :-) Így gyorsan megtaníttatták magyarul és elkezdte az elemi iskoláit. Nem olyan régen még megvolt az a kis épület, ami annak idején az iskola volt. A nyarakat mindig távol töltötte a szülői háztól, ment az apjával vasutat építeni. Meg is tanulta a munkafolyamatot az elejétől a végéig.
Az elemi után a premontreiek gödöllői gimnáziuma következett. A 8 év alatt sok mindent megtanult, többek között 4 nyelvet - németül, latinul, ógörögül és újgörögül. Amikor sok-sok évvel később a lánya érettségire készült, még mindig hosszú részeket idézett az Aeneisből és az Odüsszeiából, természetesen eredetiben :-)


Folyt. köv. ...

2009. szeptember 18., péntek

Te szereted az állatokat ?

Te szereted az állatokat ? Akár annyira, hogy lemondj az utódjairól ?
Számomra teljesen természetes volt, hogy a macskáimat ivartalanítsam. Bevallom, ebben némi lustaság is volt, mert nem akartam azzal bajlódni, hogy elhelyezzem a kölyköket. A sors ugyan kicsit közbeszólt, de nem tántorított el !
Azóta számtalan embert igyekeztem rábeszélni, hogy ivartalanítsa a kutyáját, macskáját. Furcsa módon a nőket sikerült inkább meggyőznöm, pl. Vacikám anyukáját is ivartalanította a gazdija, meg a barátnőm is megműttette Robin cicáját.
A pasikkal nehezebb. Szerintem ők átvezetik magukra az állatok nemiségét. Egyik kollégám személyes sértésnek vette, amikor megkérdeztem, hogy a kandúrjuk ivartalanítva van-e. A szomszédom is furcsán nézett rám, amikor Fifi kutyus kapcsán kérdeztem ugyanezt. Szegény Fifi rá is ment a vemhességre :-(( Az akkori párom tőlem is kérdezte, hogy miért akarom megfosztani a macskát a szex örömétől ?
Macskás barátaimmal nagyon sok helyen propagálják az ivartalanítás előnyeit, nem csak beszélnek, hanem számtalan cicát meg is műtettetnek; állatvédők szerveznek sok helyen jutányos áru ivartalanításokat.
De rég olvastam olyan ütős írást az ivartalanítás mellett, mint ezt itt : http://www.zakuszkatanya.hu/blog/read/677 !
Olvasd el, és ha Mircikéd vagy Buksid nincs még ivartalanítva, gondolkozz el azon, hogy tényleg szereted az állatokat ?

2009. szeptember 12., szombat

Szia Anyu !

Szia Anyu !

Tegnap volt 83 éve, hogy megszülettél és már több, mint 44 éve nem vagy velünk.
Először nem értettem mi is történt. Amikor az iskolából hazajőve apu azt mondta meghaltál, nem hittem el neki. Azt hittem, hogy visszamentél a kórházba és újra megyünk látogatni. Majd apuval végig nézettem a lakást, még a sufniba is ki kellett mennünk, hogy tényleg nem vagy ott.
Később azt utáltam nagyon, hogy mindenki sajnál: jaj szegény gyerek, anya nélkül kell felnőnie.
Majd megszoktam, hogy a többi gyereknek van anyukája, nekem meg csak egy bejegyzésem van az irataimban, hogy anyja neve...
Az arcodra nem emlékszem, ha fel akarom idézni mindig valamelyik fényképed ugrik be. De emlékszem számtalan helyzetre, hangulatra, amit együtt éltünk meg. Amikor elvittél az óvodából, hogy vegyünk egy fürdőruhát; amikor megengedted, hogy én is vasaljak és együtt vasaltunk ki egy zsebkendőt vagy amikor mentünk az utcán és behúztál a kapualjba, hogy egy 10 filléressel meg tudd javítani az elpattant harisnyatartódat :-)
Aztán ahogy felnőttem és láttam a barátaimat, ismerőseimet a gyerekeikkel együtt - meg mostanában a baráti körömben 3 olyan anyuka is van, akik a már felnőtt lányukkal járnak közös társaságba - rá kellett jönnöm, hogy nem csak én veszítettem azzal, hogy oly korán itt hagytál.
Sőt, Te veszítettél a legtöbbet! Nem láttál felnőni - pedig tudom, nagyon szeretted volna. Egy könyvszekrény rámolásnál megtaláltam a naplódat, amit a születésemtől kezdve vezettél. Benne van egy kis csecsemő minden rezdülése, mikor, mennyit szopott, mikor mosolygott először, mikor ült fel ... Most a legféltettebb kincseim közé tartozik ! És nem láttad felnőni a fiadat, akit szinte nem is ismerhettél. Nem tudod, hogy gyerekeid milyen szépen megállják a helyüket az életben.
Tegnap - a születésnapodon, de nem amiatt, hanem azért mert most épp szombatra esett - tartottunk egy nyárbúcsúztató bográcsozást. Ahogy elnéztem az öcsémet és két majdnem felnőtt gyerekét nagyon szerettem volna hinni abban, hogy valahol egy felhő szélén ott üldögéltek apuval és láttok bennünket. Látod két gyönyörű unokádat - a harmadéves egyetemista fiút és a gimnazista kislányt, aki a fényképeid tanúsága szerint a megszólalásig hasonlít rád - látsz minket az öccsel és örülsz nekünk.

Boldog születésnapot Anyu !

Padlizsán

Nem voltam nagy padlizsán rajongó.
Az ember ízlése alapvetően az otthoni, gyerekkori konyhából ered és mi nem ismertük padlizsánt. Apám sok mindent megtermelt a kertben, voltak az akkori időkben - korai 70-es évek - különleges zöldségei is, mint a rebarbara, a mángold és a patisszon de a padlizsán valahogy kimaradt ... Így aztán a piacon messziről csodáltam a gyönyörű lila héját, szép tojás alakját, de megkóstolni valahogy nem volt kedvem. Meg el is riasztott amit olvastam, hogy csak műanyag késsel lehet szeletelni, meg keserű, ha nem sózzuk be. Meg hogy lehet egyáltalán műanyag késsel szeletelni ?
Aztán egyre többször jött velem szemben, hol az üzletek kínálatában, hol az éttermek étlapjain. Gondolkodóba estem...
Az utolsó lökést idén kora nyáron kaptam, amikor egy kedves barátoméknál tárcsázásra voltam hivatalos és a szokásos pácolt tarján, hagymán, szalonnán és csirkemellen kívül zöldségek is kerültek a tárcsákra, többek között csinos padlizsán szeletek is. Mély levegőt vettem és megkóstoltam! És ízlett! Finom, krémes volt, kellemesen fűszerezve. Több szeletet is eltüntettem belőle :-)
Sokat hallottam már az erdélyiek padlizsán krémjéről is, de azt mondták, olajos, így nem nagyon voltam bizalommal az iránt, hogy ez az epémnek is tetszeni fog. De amikor Kászonban Marika a reggelihez valami furcsa krémet is feltálalt és azt mondta ez a erdélyi padlizsánkrém, rövid gondolkodás után megkóstoltam. Először csak egy picit, de nem tiltakozott ellene a gyomrom az epém is csendben maradt. Végül minden reggelinél ezt hagytam a végére, hogy az íze a legtovább megmaradjon a számban.
Tegnap vettem az egyik hipermarketben padlizsánkrémet, mert ahogy megláttam, nosztalgián támadt a kászoni után. Nem rossz, de nem az igazi. Így most kénytelen vagyok feltúrni a netet és találni olyan receptet, ami a legjobban hasonlít az ott evetthez.
Így jártam a padlizsánnal, a végén még rajongója leszek... :-DD