2009. augusztus 19., szerda

3 x 3 avagy életem macskái


Tegnap volt 3 éve, hogy Miss JJ, azaz Heartbreaker Jasmine Jayce betette bársonyos tappancsait az otthonomba és így három macskás háztartás lettünk :-)

Mindig is szerettem a macskákat. Gyerekkoromban 10 évig Mici nevű kandúrunk uralta a terepet. Azért hívták Micinek, mert nagymamamám minden cicát Micinek hívott, nemtól függetlenül :-DD Akor vidéken, egy kisvárosban éltünk, Mici természetesen udvari cica volt, a lakásba nem volt bejárása, de a nyári konyha - ami csak a nevében volt az, hiszen egész évben használtuk, a lakásban lévő "téli" konyha csak tárolási célt szolgált - rendszeres tartózkodási helye volt.

Amikor visszaköltöztem Pestre eszembe sem jutott állatot tartani, az akkori életstílusom nem is nagyon engedte volna meg. Ez volt a mászkálós, utazós, bulizós ifjúság korszaka :-D De a macskák akkor is meg-megkörnyékeztek.
Először jött Sopánka. Ő tulajdonképpen a szomszéd házban lakott, de valamiért úgy döntött, hogy a mi kertünk szimpatikusabb neki. Így itt is, ott is megkapta a betevőjét, igazi kétgazdás cica lett belőle. A szép cirmosnak kedvenc szórakozása az utcán sétáltatott kutyák froclizása volt. Ült a kerítésen belül a kifagyott fügefa tönkjén és tette-vette magát níg a kerítés túloldalán a kutyák majd meg őrültek :-) Szegénykém a szemben lévő emeletes házakban történt patkányírtás áldozata lett, vele is végzett a patkányméreg :-(

Az akkori párommal sok időt töltöttünk Ráckevén egy kis horgásztanyán. Egyik este kiraktuk a szemetet, benne az esti sült hal vacsora maradványaival. Éjszaka nagy csörgésre-zörgésre ébredtünk, de mire kimentünk már csak a szétcincált szemeteszsákot találtuk meg és a verandán mindenhol szét voltak szórva a halvacsora maradványai. Aztán hajnalban a stégen ültünk, amikor megjelent egy cirmos kandúr. Szépen leült mellénk és kibicelt pecázó páromnak. Mindig megjelent, amikor lent voltunk és boldogan ette a kifogott sneciket. Herrnyaúnak neveztük el.
Igazi túlélő volt. Minden tavasszal csonttá soványodva jelent meg, majd a nyár során szépen felhízlalta magát a horgászoktól kapott, csent kajákkal. A sneciző gyerekek néha még ki sem tudták emelni a kishalat, mert Herrnyaú már a pecabotról lekapta a zsákmányt :-) Megfogni, megsimogatni nem lehetett, az 1 méter távolságot mindig tartotta.

Majd egyedül maradtam, eléggé depressziós lettem, és akkor a barátnőm egyszer csak közölte, van egy kiscica, aki nem kell senkinek. Befogadtam. Először persze udvari cicának szántam - hiszen addig eszembe sem jutott, hogy lakásban is lehetne állatot tartani. De hozzá elet szoktatni az új környezethez, így az első napjait természetesen a lakásban töltötte. Aztán a többit is :-)) Napközben kiment az udvarra, de estére mindig bejött. Bűbájos fekete-fehér macskalány volt, aki hatalmas hófehér bajuszáról a Bajszi nevet kapta. Minden este várt és a kedvenc nasija a sósmogyoró volt. Sajnos utolérte a kijárós cicák végzete, elütötte egy autó :-((

Na ekkor borultam ki véglegesen. Bőgtem, amikor hazamentem és nem jött elém, bőgtem, amikor láttam egy cicát az utcán. Így családi és baráti összefogással 1998. december 24-én - mintegy karácsonyi ajándékként - megérkezett Fáncsi a kék csoda! Tüneményes, okos, szelíd és gyönyörű! Eleinte ő is kinti-benti cica volt. Nem sokat volt kint, reggelente kiment némi füvet rágcsálni, majd napközben itt napozott a kertben vagy hűsölt a pünkösdi rózsa árnyékában. Aztán egyszer csak nem jött vissza a reggeli sétájából...
Nagyon hiányzott, de hiába kerestem, csöngettem be udvarokba, plakátoltam a környéken. És akkor a vállalati ebédlőben megláttam egy hirdetést "Kiscica ingyen elvihető". 1999. májusának egy csütörtökjén - a pénteket kivettem szabinak :-) - el is mentem Mátyásföldre és elhoztam egy fekete-fehér cicalányt, akit Vackornak neveztem el. És másnap előkerült Fáncsika is!
Így két macskalánnyal - akiket persze aztán ivartalanítattam - teltek napjaink. Fáncsi volt a főnök, ő az okos és megfontolt. Vaci a kisebbik testvér gondtalanságával élte világát, igazi bohó, hebrencs cica lett. Mint öcsém sokszor mondta, Vacikát nem az eszéért szeretjük :-)) Vele minden lehetséges kalamajka megtörtént, kellett menteni a padlásról, a meggyfáról. Fennakadt a függönyön, beesett a szekrény mögé.
Fáncsi eltünése és megkerülése után úgy döntöttem, hogy a téli bentlét után nyáron sem engedem ki őket, lakáscicák lesznek. Sajnos eléggé forgalmas környéken lakom és időnként mérgezők is feltűnnek, azt hiszem így biztonságosabb.
Hét évig éltünk így békésen. A cicák nagyon sok örömet szereztek nekem és egymással is nagyon jól kijöttek. Esténként meghatódva néztem, ahogy összebújva szunyálnak a fotelben :-)

Amikor bevezetettem az internetet hamar rátaláltam a Macskanevek-miért ne... topikra, ahol sok hasonló gondolkodású embert ismertem meg, akik közül többeket már a barátaimnak is mondhatok. Itt ismerkedtem meg a Heartbreaker Maine Coon tenyészet tulajdonosával is, akinek csodálatos cicái elkápráztattak. Nagyon boldog voltam, amikor gazdája lehettem egyik szépséges cicájuknak, a 2006. május 11-én született J alom egyetlen hölgytagjának, a fekete-füst Jasmine Jaycenek, akit JJ-nek hívok:-) Andi és Gyula augusztus 18-án hozta el nekem a kisasszonyt. Köszönöm, hogy rámbízták a kishercegnőt !
Kicsit izgultunk, hogy fog beilleszkedni a két idősebb cica szimbiózisába, de jól szocializált cicaként remekül vette az akadályokat! Fáncsit, a főnökasszonyt respektálja, Vacival meg jól elkergetődznek. Vele belekóstoltam a macskakiállítások világába is. Bár megkapott minden elismerést, de valahogy se neki, se nekem nem tetszett az a világ, így 3 kiállítás után abbahagytuk.
Így most már 3 éve éldegélünk békésen, kialakult rítusok szerint együtt. A cicák beosztották, ki mikor jön hozzám. Az esti tévénézés Vacié, ő jön a fotelben az ölembe.Ilyenkor JJ és Fáncsi az ágyon fekszik melletünk. A lefekvés JJ-é. Ahogy lefekszem jön és végig terül rajtam, begyűjtve esti simijeit. Szerencsére 3 éve minden este megteszi ezt, így ahogy nőtt, fokozatosan szoktam hozzá a súlyához :-D A netezés Fáncsié, ahogy leülök a gép elé ő jön az ölembe.
De ha legalább 5 percet tartózkodom egy helyiségben, szépen megjelennek és valahol a környékemen lefekszenek :-) Remélem, még jó sok évig tart majd ez a kellemes állapot !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése