2009. július 30., csütörtök

Szabiiiiii .... :-)))

Végre itt a szabi, 3 egész hétig !

Félre értés ne essék, nagyon szeretem a munkámat, a munkahelyemet és a kollégáimat. De ez az év valahogy nagyon húzósra sikerült. Egyrészt mert bent folyamatos változások vannak, másrészt azt hiszem öregszem. Egyre nehezebben bírom :-(
Régebben lazán kezeltem szimultán 5-6 témát is egyszerre, most már csak 3-4 megy.
Na mindegy, most szabi van! Egy kicsit mászkálok a barátaimmal, majd itthon pihenek. Nem kizárt, hogy esetleg egy kis konyhafestés is lesz, bár ezen még komolyan gondolkodom :-)

2009. július 8., szerda

Pont 10 éve

Egyik kedves tipoktársam igen lelkiismeretes állatmentő, gondozásába vett egy megmentett mamacicát és a kölykeit. Mindig is tisztelettel adóztam a tevékenységének, de ez a mostani eset különösen megfogott. Tett fel képeket a cicáról és a picurokról és elöntött az emlékezés, a mamacica ugyanis nagyon hasonlít Fáncsikámra.
És milyen a véletlen - vagy a sors ? Pont ma van 10 éve annak, hogy Fáncsikám is életet adott a kölykeinek.
Nem szerettem volna kiscicát, soha nem voltak, nem is értek hozzá. Fáncsi is be volt jelentve a műtétre, amikor egy reggel nem jött vissza a szokásos, negyedórás legeléséből. Kétségbe esetten kerestem, plakátoltam eredmény nélkül. Már kezdtem feladni, amikor 10 nap után előkerült. Mindketten nagyon boldogok voltunk :-) Aztán Fáncsi elkezdett pocakosodni, szóval megesett az eset ...
Amikor leesett, hogy nem a kajától van ekkora pocakja, akkor már nem vitt rá a lélek, hogy megműttessem. Így elkezdtem böngészni a netet, hogy mi is ilyenkor a teendő, de még nem nagyon volt elérhető információ.
1999 júliusában éppen nálam voltak nyári napköziben az öcsém gyerekei, azaz reggel jöttek, este meg vitték őket haza. Július 8-án is itt votak, Fáncsi szinte egész nap a kedvenc helyén, a pünkösdi rózsa alatt pihent, de délután még felment a meggyfára madárfészket lesni :-)
Amikor elmentek a gyerekek, leültem, a nagyságos asszony meg jött az ölembe a szokásos pocaksimijére. És akkor valami nagyon furcsát éreztem, mozgott a pocak! Ahogy simogattam, rájöttem, hogy ezek bizony összehúzódások! Jézus Mária, itt most szülni fogunk !
Elindultam volna, hogy előszedjek törülközőt, ollót meg az is végig futott az agyamon, hogy de jó, hogy este van, most rendel a doki, de ahogy felálltam, Fáncsi jött utánam. Annyit megengedett, hogy a vendégszoba heverőjére leterítsek egy törülközőt, oda is feküdt, de utána nem mozdulhattam mellőle, ha nem simogattam, kétségbe esetten nyávogott.
És akkor kibújt az első kölyök! Nekem semmit nem kellett tennem, szépen elrágta a köldökzsinórt, megette a burkot és gondosan tisztára nyalta a kismókot. De már jött is a második. Ki akartam menni wc-re, de ez a lökött nőszemély a félig kint lévő kölyökkel elindult utánam :-D
Így maradtam és szépen, egymás után világra hozta mind a három kölykét, két kéket és egy fehér-kék foltost.
Nagyon jó anya volt, gondasan szoptatta, mosdatta majd nevelgette a piciket. És Vacikám is beszállt, ő volt pótmama.
Sikerült gazdit találni mind a három kicsinek, de mostanra csak a fehér-kék foltos Robin unokámmal van kapcsolatom, két hét múlva ismét megyek szitterkedni hozzá :-)

És akkor most itt ez a szép, kék cicamama, neki is vannak fehér-kék foltos kölykei... Remélem, ő is meg a kölykei is olyan szerencsések lesznek, mint Fáncsi és Robin, hogy szerető családban, biztonságban élhetnek +++++++++++++++ És 10 év múlva őket is köszönthetjük!

Isten éltessen 10 éves Robin unokám !!!!

A két kép akkor készült, persze papírra, elnézést a szkennelés minőségéért :-)