2009. május 29., péntek

Készülődés

Ahogy öregszem, egyre inkább szeretem a családi és baráti együttléteket. Holnap a öcsémék és a barátnőmék jönnek hozzám, ha az idő is engedi a kertben fogunk grillezni. Nyarat köszöntünk :-))
Tegnap itthon maradtam egy nap szabira, hogy eltüntessem a ház szigetelés és festés után maradt szemetet és megpróbáljam helyrehozni a növényzetben esett károkat. Ez sikerült is, de a füvet már nem tudtam lenyírni. Sebaj, úgyis sárgul az egész, hiába locsolom :-(
Most meg sütök. Unokaöcsém kérésére hatalmas adag duplacsokis muffint. Azt mondta, a grillezés akár el is maradhat, ha van muffin :-) Két tepsi már kész van, a harmadik még a sütőben.

A húst az öcsém hozza, a hentes haverja már felszeletelte és bepácolta. Évek óta tőle jönnek a husik, csodálatosak !
A barátnőm salátát hoz, a fiúknak olivabogyós görög salit, nekem finom sprotnis krumplisalátát. Rám a süti, az innivalók és a helyszín biztosítása maradt. Néhány hete egy kedves barátomnál ettem tárcsán sütött zellert, holnap kipróbáljuk milyen grillezve :-) Szóval szépen megosztottuk a feladatokat, ez már bevált recept.
Így aztán az egész délután dumálhatunk, nevethetünk, jól érezzük magunkat! Ritka kincs ez a mai rohanó, elembertelenedő világban !

2009. május 24., vasárnap

Haza ...

Ma reggel hallottam a tévében, együtt mondtam az előadóval. Nagyon szeretem, remélem más is...

"

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."

2009. május 23., szombat

Szemét...

Nem értem én a dolgokat.
Szeretnénk egy szép, tiszta országot, ehelyett ha vonaton megyünk keresztül egy településen, csak a szemetet meg a lomokat látjuk. De találkoztam már ócska fürdőkáddal és régi fotellel erdő közepén is :-( És ilyenkor mindig szidjuk magunkban azokat, akik képesek csak úgy letenni akárhová is a szemetüket.
Nem akarom felmenteni őket, mert tényleg nagyon nagy pofátlanság, és ráadásul a saját környezetünket teszik tönkre, de ...
A ház szigetelése és festése után maradt némi hulladék. Direkt nem írok szemetet, mert konkrétan a leeső szigetelő anyagról van szó. A munkások szépen összerakták zsákokba én meg nekiláttam, hogy törvénytisztelő és környezettudatos állampolgárként megpróbáljak szabályosan, esetleg újra hasznosítható módon megszabadulni tőlük.
Ahhoz kevés volt, hogy hozassak szemetes konténert, ahhoz meg sok, hogy betegyem a kukába. Így nekiláttam a neten hulladéklerakó helyet keresni, ahová elvihetném. Kisvárosokban és falvakban találtam is hulladék lerakót, de Budapesten nincs olyan hely, ahová elvihetném.
A közelünkben van egy hulladék udvar, de ott csak a szelektíven gyűjtöttet veszik át. De azt is írták, hogy hungarocellt átvesznek. Na, ezen felbuzdulva bepakoltam a zsákokat a Pandába - ez is mutatja milyen hatalmas mennyiségről van szó - és elmentem.
Egy kedves fiatalasszony volt ott, aki, amikor mondtam mit hoztam, azt kérdezte, tv doboz-e vagy ház szigetelés. Ekkor már kezdett a dolog gyanússá válni, de mivel legjobb az egyenes út, hát megmondtam, hogy a ház szigeteléséből leesett, apróbb darabok. Azt mondta, azt nem lehet lerakni, mert építési hulladék. Mondtam, hogy erről nehéz eldönteni, hiszen apró darabokra van törve, nem koszos, nem ragasztós, csak hát nincs a világnak olyan háza, amit pont 1000x500-as lemezekkel lehet beburkolni. Erre megengedte, hogy lerakjam, még segített is.
A városnak is jobb lenne, ha a házakat szépen felújítanák, rendbe tennék a tulajdonosok. Szakmámból adódóan azt is tudom, mibe kerül a szemét illetve a veszélyes hulladék feldolgozása, ártalmatlanítása. De ha nem adunk elérhető lehetőséget , akkor a nagy többség az erdőben teszi le a szemetét és annak eltakarítása mindenkinek sokkal többe kerül :-(
Mint oly sok mindenben, itt is meg kellene találni az arany középutat...

2009. május 22., péntek

A ház

Ma elmenetek a kőművesek.
Már régóta foglalkoztatott a gondolat, le kellene szigetelni a külső falakat, régi az épület és a gáz sem lesz olcsóbb. Csak hát a macera mindig visszatartott...
A sors megoldotta végül a kérdést. Néhány házzal arrébb szigeteltek és az ottani főnök látván a pergő vakolatot megkérdezte, nem kellene-e ezt is megcsinálni. Mindezt vasárnap délelőtt.
Eleinte húzódoztam, de aztán megengedtem néhány körtelefont, érdeklődtem, kinek mikor mennyiért csinálták meg és vettem egy mély levegőt...
A hetem természetesen alaposan be volt táblázva mindenféle értekezletekkel, így nem tudtam szabira jönni. Minden reggel beengedtem a munkásokat és este rohantam haza.
Közben idegeskedtem, jól döntöttem-e, nem vernek-e át.
Most még nagyon furcsa, nincs pergő vakolat, friss, tiszta a fal :-) Aztán majd meglátjuk a gázszámlát.

2009. május 17., vasárnap

A kert ...

Világ életemben kertes házban laktam, el sem tudom képzelni, hogy emeletesben lakjak.
Amíg élt apám, csodás kertünk volt, az öreg nagyon értett hozzá. Persze az a hatvanas-hetvenes évek zöldséggel, gyümölccsel és szép szabályos virágágyásokkal beültetett kertje volt. Akkoriban a tesómmal nagyon értettük, mit eszik apám a kertem, ha csak lehetett meglógtunk a kerti munka elől. Sokkal izgalmasabb volt a haverokkal elmászkálni valahová...
Apám halála után jó néhány évig inkább csak bozótharcokat lehetett a kertünkben vívni.
És egyszer csak nem tudom, mi történt velem,. Először csak vettem egy fűnyírót... Majd érdeklődve kezdtem nézegetni kertészetek virág kínálatát ... Ősszel madáretető került a cseresznyefára... Aztán tavalyelőtt jött egy hintaágy, amit tavaly kerti garnitúra és grillsütő is követett :-)))

Most nagyon élvezem, ha kint szöszmötölhetek. Nem csodakert, újságban soha nem fogják mutogatni, de én szeretem. Este, ha agyilag halálosan fáradtan hazajövök, kiülök egy pohár vörösborral a hintaágyra és érzem, hogy vasalódnak ki az ideim. Mire a locsolást is befejeztem, újra átalakulok zombiból emberré.
A hétvégi reggeleket is nagyon szeretem, akkor hálóingben, egy bögre kávéval a kezemben sorra látogatom a virágaimat :-)

Most már megértem az apámat.

2009. május 16., szombat

Munka, pihenés, tipok

Bolond ez a világ... Akinek van munkája, rengeteget dolgozik, szinte semmi másra nincs ideje, akinek meg nincs, az kétségbe esetten próbál valamilyenhez hozzájutni :-(
szerencsésnek mondhatom magam, mert van munkám, szeretem is és nagyképűség nélkül mondhatom, hogy értek is hozzá. A munkám olyan, hogy mások problémáit, kell megoldanom, a logikátlanságból kell rendszert teremtenem. És én ezt eddig lazán kezeltem, szimultán 4-5 dolgot is egyszerre.
De most valahogy elfáradtam :-( Na jó, nem vagyok már mai csirke, de azért mégis...
Egyre inkább szükségét érzem, hogy pihenjek is.
És ma egy ilyen pihenős, szép napom volt.
4 éve talán életem egyik legjobb döntését hoztam, amikor néhány hónapos olvasgatás után tök ismeretlenül jelentkeztem egy topiktalira. Gondoltam elmegyek, aztán, ha nem tetszik, szépen hazajövök. Hát haza is jöttem, este 8-kor, úgy, hogy a tali délelőtt 11-kor kezdődött :-)))
Rábukkantam egy nagyon jó társaságra, akikkel azóta rendszeresen mászkálunk hol múzeumba, hol koncertre, hol kirándulni. Nyaranta bográcsolunk és tárcsázunk és természetesen mindig és folyamatosan imádjuk a macskákat :-D
A héten valahogy nagyon jól összejöttek a dolgok.
Múlt szombaton megnéztük a Mucha kiállítást a Szépművészetiben. Gyönyörű szép, mindenkinek ajánlom, aki szereti a szecessziót. Én személy szerint imádom !
Aztán jött hétfőn a Zorán koncert! Imádom Zoránt, rengeteg dalát kívülről is tudom. Most is boldogan énekeltem a közönségel és néha oldalra pillantva megelégedetten néztem a barátaim ragyogó arcát :-)
Ma meg tárcsáztunk, majd elmentünk Vácra sétálni és fagyizni.
Jó sokat sétáltunk a bájos kisvárosban, élvezet volt nézni a szépen felújított főteret, nagy szerelmemet, a Dunát. Jó volt a főtéri romokon üldögélve fagyit enni :-) És imét rá kellett jönnöm, hogy az ember életének legalább olyan fontos részei ezek a pillanatok, mint a munka! Nem szabad mindent feladni a munkáért, mert a végén már azt sem tudod majd élvezni.

2009. május 2., szombat

A kezdet ...

Soha sem írtam naplót. Egyszer kislány koromban kaptam egyet a keresztanyámtól, szép pirosat kis lakattal, hogy írjam bele a fontos történéseket. Kinyitatlanul tűnt el egy költözéskor:-)

Most viszont - túl életem delén - úgy gondoltam, megpróbálom. Bevallom ehhez hozzá járult, hogy immár 3 napja nem tudok az Index Fórum működésképtelensége miatt beszélgetni kedvenc tipoktársaimmal és csak a blogjaikból tudok róluk ...

Kicsit furcsa még ez az eszköz, de remélem, belejövök!