Nagyon izgultam, mert a Pandával mentem, és még életemben nem vezetettem ilyen hosszú úton, sőt gyakorlatilag külföldön sem voltam saját autóval. Ez majdnem igaz, mert ugyan tavaly 15 km-re bemerészkedtem Szlovákiába, de hát az semmi a mostani úthoz képest.
Szombaton délután lementünk debreceni barátainkhoz és onnan indultunk immár két autóval neki a nagy útnak. A határátlépést sikerült másfél óra alatt abszolválnunk, aminek az volt az oka, hogy pont velünk egy időben értek a határra az Olaszországból és Spanyolországból hazatérő vendégmunkások,és hát úthasználati matrica árusításban nem nagyon jeleskednek a románok, csak 2 azaz kettő személy árulta a rengeteg autónak. És csak ott lehet megvenni, az itthoni vagy sms-ben történő árusítás szóba sem jöhet.
De aztán már mehettünk. Odafelé a szokásos utat választottuk, Nagyvárad - Kolozsvár - Marosvásárhely - Segesvár - Csíkszereda. Eltévedés nélkül sikerült átvergődni Kolozsváron, megtaláltuk a Marosvásárhely elkerülőt is és vasárnap lévén alig találkoztunk kamionokkal.
Sajnos a Kőrösfői templomot csak kívülről tudtuk megnézni, amit nagyon sajnáltam. Én már két éve láttam, de a többiek még nem :-(
Megcsodáltuk még Bánfihunyadon a cigány palotákat is, megdöbbentőek. Az egyik kollegám járt Indiában, ott fotózott nagyon hasonló stílusú épületeket, csak nem bádogból volt a tetőzet.
Segesvár mellett megálltunk a Petőfi emlékműnél is. Most is tele volt virággal és koszorúval, mint két éve.
Ez után már csak mentünk, mentünk és mentünk. Csíkszereda után már csak 45 km-ünk volt hátra, de meg kellett másznunk a Nyerges tetőt. Akkor még nem tudtam, hogy az itteni szerpentin csak előjáték a következő napok szerpentinjeihez :-)
Este 1/2 8 körül értünk be Kászon-Altízbe. Akkor még nem tudtuk, hogy ez igencsak kitüntetett időszak a kis falu életében, ugyanis ekkor jön haza a legelőről a csorda. Hát jöttek is a tehénkék szépen szembe velünk... A másik kocsit vezető barátnőm nem valami nagy barátja a teheneknek, úgyhogy amikor meg kellett miattuk állnunk és ők csak jöttek, jöttek, néha bebőgtek a kánikula miatti nyitott ablakon, bizony fetrengtünk a nevetéstől. Különösen, amikor a visszapillantó tükörben láttam a barátnőm arcát :-DD Amikor már elvonult a veszedelem, akkor is alig tudtam elindulni, mert nem láttam a könnyeimtől :-))
Már az aszfalt útnak is vége volt, jött egy jó kis földút és én csak azért nem estem pánikba, mert a barátaim már voltak abban a panzióban, ahová igyekeztünk, és ők szavahihető emberek. És tényleg, egyszer csak ott volt a Lucos panzió !
Nagyon szép, nem rég épült, és mindennel fel van szerelve, amit ember egy panziótól kívánhat. És a tulajok Marika és Antal tüneményesek ! Nagyon jól esett a kis pálinka, amivel vártak és utána jött a vacsora. Akkor még nem tudtam, hogy Marika félpanziója többet ér, mint egy luxusszálló all inclusive ellátása!
Zöldségcsorba és halászlé volt az első (két) fogás, majd erdei gomba mártásos marhasült következett és desszertnek pedig kürtőskalács.
A vezetés eléggé megviselte a lábam, meg tele is ettem magam, így alig tudtam felvánszorogni a szobámba, ahol tényleg nem kellett ringatni. Hála az estére lehűlő hegyi levegőnek meleg sem volt, így úgy aludtam, mint a bunda. Mivel a szobám nem a patakra nézett, így még a Répát patak csobogása sem zavarta álmomat :-)))
Segesvár mellett megálltunk a Petőfi emlékműnél is. Most is tele volt virággal és koszorúval, mint két éve.
Ez után már csak mentünk, mentünk és mentünk. Csíkszereda után már csak 45 km-ünk volt hátra, de meg kellett másznunk a Nyerges tetőt. Akkor még nem tudtam, hogy az itteni szerpentin csak előjáték a következő napok szerpentinjeihez :-)
Este 1/2 8 körül értünk be Kászon-Altízbe. Akkor még nem tudtuk, hogy ez igencsak kitüntetett időszak a kis falu életében, ugyanis ekkor jön haza a legelőről a csorda. Hát jöttek is a tehénkék szépen szembe velünk... A másik kocsit vezető barátnőm nem valami nagy barátja a teheneknek, úgyhogy amikor meg kellett miattuk állnunk és ők csak jöttek, jöttek, néha bebőgtek a kánikula miatti nyitott ablakon, bizony fetrengtünk a nevetéstől. Különösen, amikor a visszapillantó tükörben láttam a barátnőm arcát :-DD Amikor már elvonult a veszedelem, akkor is alig tudtam elindulni, mert nem láttam a könnyeimtől :-))
Már az aszfalt útnak is vége volt, jött egy jó kis földút és én csak azért nem estem pánikba, mert a barátaim már voltak abban a panzióban, ahová igyekeztünk, és ők szavahihető emberek. És tényleg, egyszer csak ott volt a Lucos panzió !
Nagyon szép, nem rég épült, és mindennel fel van szerelve, amit ember egy panziótól kívánhat. És a tulajok Marika és Antal tüneményesek ! Nagyon jól esett a kis pálinka, amivel vártak és utána jött a vacsora. Akkor még nem tudtam, hogy Marika félpanziója többet ér, mint egy luxusszálló all inclusive ellátása!Zöldségcsorba és halászlé volt az első (két) fogás, majd erdei gomba mártásos marhasült következett és desszertnek pedig kürtőskalács.
A vezetés eléggé megviselte a lábam, meg tele is ettem magam, így alig tudtam felvánszorogni a szobámba, ahol tényleg nem kellett ringatni. Hála az estére lehűlő hegyi levegőnek meleg sem volt, így úgy aludtam, mint a bunda. Mivel a szobám nem a patakra nézett, így még a Répát patak csobogása sem zavarta álmomat :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése