A munkahelyemen az év elején új nagyfőnököt kaptunk, mostanra teljes a káosz. Rá kellett döbbennem, hogy az, amit eddig értéknek véltem - olyan, mint szakmai tudás, átgondolt tervezés, tapasztalat, lojalitás - az komoly hátránnyá vált, ma az a díjazott, aki minél gyorsabban minél nagyobb lózungot harsog, lehetőleg mindenkin átgázolva :-( Na mindegy, ezt is túléljük, mert túl kell élni !
Az év eddigi pozitívuma Málnus, azaz Barokszépe Imola Málna, egy gyönyörű, barna klasszikus cirmos teknőc brit leányzó :-))
Miután kicsit csillapodott a Fáncsikám gyors távozása miatti fájdalmam, rá kellett jönnöm, hogy 3 macskás háztartás vagyok. Reggel és este automatikusan vettem elő a három tálkát, automatikusan osztottam háromfelé a konzervet. Vacin és JJ-n is láttam, hogy valami nem stimmel. Így elkezdtem nézegetni a gazdikereső cicákat.
Először egy macskamentő barátnőmnél érdeklődtem. Az egyik kinézett cicát, a kommandózó Jengát ő nem ajánlotta több macska mellé. Encikét, a barna cirmos fehérrel leányzót is kinéztem magamnak. El is végeztettük az orvosi teszteket - hiszen gondolnom kellett Vacira és JJ-re is - és sajnos az orvostudomány által a mai napig nem ismert okú fogfelszívódásos fogelhalásán kívül a tesztek is mutattak némi eltérést. Egy fekete lovat még bevállaltam volna, de kettőt már nem mertem.Így fájó szívvel nem hoztam el Encikét, aki szerencsére azóta már meggazdisodott :-)
Vártam és bíztam benne, hogy majd a sors jelet küld egy nekem való macskáról.
Egy tavaszi szombat reggelen a szokásomhoz híven pongyolában, kávézgatva ültem a számítógépem előtt és beírtam a keresőbe, hogy gazdakereső cicák. És akkor megláttam egy gyönyörű teknőcöt ! Nagyon régen vágytam már egy teknőcre, azt m
ondják, hogy különösen akaratosak és öntörvényűek, de hát pont ez az, amit egy macskában szeretünk :-)
Gondolkodtam, gondolkodtam - még porszívózni is elkezdtem, mert igazából akkor jönnek a jó gondolatok - és felhívtam a megadott számot. Megbeszéltem a tulajdonossal, hogy a cica tényleg gazdit keres és másnap meg is látogathatom.
Másnap délután elmentem. Már az jó jel volt, hogy a csaj levetette a cipőmet és bekísért a fürdőszobába kezet mosni, mielőtt a cicaszobába mentünk volna. Kiderült, hogy tenyésztő, de családi okok miatt felszámolja a tenyészetét. Az akkor 11 hónapos Málnát tenyész nősténynek vette, de még nem vonta be a tenyésztésbe. Majd két órát beszélgettünk, és kiderült, hogy nagyon sok mindenben azonos elveket vallunk a macskatartást illetően. Megállapodtunk, hogy ha Málna orvosi tesztjei jók, akkor elhozom.
Szerencsére minden rendben volt, így egy jó hét múlva mehettem Málnácskáért :-)
Nagyon izgultam, mit szólnak hozzá a hölgyek. Hát a bemutatkozás nem sikerült a legfényesebben, de rosszabb is lehetett volna. Csak "szóban" szidalmazták egymást, - azaz üvegmosó kefe farokkal fújtak meg morogtak egymásra - tettlegességig nem fajult a dolog.
Néhány nap alatt Málna beilleszkedett. Tulajdonképpen Vacikámnak akartam egy társat, hisz ő Fáncsikával együtt élte le egész eddigi életét. JJ mindig is kicsit kívülálló volt, nem tudott bekapcsolódni a két idősebb cica szimbiózisába. De most megkapta Málnát, aki beleszeretett a kétszer akkora Maine Coon leányzóba.
Azóta Málna - azaz Málnus, Málna bébi, töpörödött törp ördög :-))) - egyenrangú lakója lett a házunknak. Mindene a kaja, soha egy hangja sincs, csak ha nem tálalok időben :-)) Az ivartalanítása után szépen ki is gömbölyödött, így szinte lehetetlen feladatra vállalkoztam, megpróbálom kicsit fogyasztani. De ez nagyon nehéz, mert inkább JJ és Vaci fog lefogyni, ugyanis Málna gyors és szemtelen, ha ennivalót lát:-))
Minden nap örömet okoz csapágyas traktorhoz hasonlóan hangos dorombja, vidám pofija, elragadó természete. JJ-t úgy követi, mint egy árnyék. Mindig mosolygok, amikor látom a langaléta JJ oldalához simuló kicsi és kerek Málnát. Remélem, még sokáig okoznak ilyen örömet nekem!
Egy tavaszi szombat reggelen a szokásomhoz híven pongyolában, kávézgatva ültem a számítógépem előtt és beírtam a keresőbe, hogy gazdakereső cicák. És akkor megláttam egy gyönyörű teknőcöt ! Nagyon régen vágytam már egy teknőcre, azt m
ondják, hogy különösen akaratosak és öntörvényűek, de hát pont ez az, amit egy macskában szeretünk :-)Gondolkodtam, gondolkodtam - még porszívózni is elkezdtem, mert igazából akkor jönnek a jó gondolatok - és felhívtam a megadott számot. Megbeszéltem a tulajdonossal, hogy a cica tényleg gazdit keres és másnap meg is látogathatom.
Másnap délután elmentem. Már az jó jel volt, hogy a csaj levetette a cipőmet és bekísért a fürdőszobába kezet mosni, mielőtt a cicaszobába mentünk volna. Kiderült, hogy tenyésztő, de családi okok miatt felszámolja a tenyészetét. Az akkor 11 hónapos Málnát tenyész nősténynek vette, de még nem vonta be a tenyésztésbe. Majd két órát beszélgettünk, és kiderült, hogy nagyon sok mindenben azonos elveket vallunk a macskatartást illetően. Megállapodtunk, hogy ha Málna orvosi tesztjei jók, akkor elhozom.
Szerencsére minden rendben volt, így egy jó hét múlva mehettem Málnácskáért :-)
Nagyon izgultam, mit szólnak hozzá a hölgyek. Hát a bemutatkozás nem sikerült a legfényesebben, de rosszabb is lehetett volna. Csak "szóban" szidalmazták egymást, - azaz üvegmosó kefe farokkal fújtak meg morogtak egymásra - tettlegességig nem fajult a dolog.
Néhány nap alatt Málna beilleszkedett. Tulajdonképpen Vacikámnak akartam egy társat, hisz ő Fáncsikával együtt élte le egész eddigi életét. JJ mindig is kicsit kívülálló volt, nem tudott bekapcsolódni a két idősebb cica szimbiózisába. De most megkapta Málnát, aki beleszeretett a kétszer akkora Maine Coon leányzóba.
Azóta Málna - azaz Málnus, Málna bébi, töpörödött törp ördög :-))) - egyenrangú lakója lett a házunknak. Mindene a kaja, soha egy hangja sincs, csak ha nem tálalok időben :-)) Az ivartalanítása után szépen ki is gömbölyödött, így szinte lehetetlen feladatra vállalkoztam, megpróbálom kicsit fogyasztani. De ez nagyon nehéz, mert inkább JJ és Vaci fog lefogyni, ugyanis Málna gyors és szemtelen, ha ennivalót lát:-))Minden nap örömet okoz csapágyas traktorhoz hasonlóan hangos dorombja, vidám pofija, elragadó természete. JJ-t úgy követi, mint egy árnyék. Mindig mosolygok, amikor látom a langaléta JJ oldalához simuló kicsi és kerek Málnát. Remélem, még sokáig okoznak ilyen örömet nekem!
