Öt dal

Ma búcsúbulin voltam. Ha nagyon kemény akarnék lenni, azt is írhatnám, hogy halotti toron. Átszervezés címén megszüntetik az osztályunkat. Hiába minden szervezeti, szakmai érv, végre kell hajtani, mert valamit produkálni kell.
És mi gyászolunk. Gyászoljuk az együtt töltött 15 évet, a szakmai sikereinket, örömeinket, az együtt gondolkodásunkat, az egymásért kiállásunkat és aggódunk az imádott informatikai rendszerünkért, ami most gazda nélkül maradt. Azért a rendszerért, amit mint a gyerekünket ápoltunk, gondoztuk, nyesegettük a hibáit, fejlesztettük erényeit.

Most nem tudjuk, mi lesz. Együtt nem maradhatunk, szanaszét szórtak.

A bulin kolléganőm meglepetéssel állt elő, kezünkbe nyomott néhány fénymásolt oldalt miközben megjelent a veje egy gitárral. És együtt elénekeltünk 5 dal. Öt olyan dalt, amit korosztályunk minden tagja ismer és kívülről tud, akár szereti, akár nem. Ennél az 5 dalnál jobban talán ki sem lehet fejezni a lelkünkben dúló érzéseket. A hitetlenkedést, az elkeseredést, a beletörődést, a dacot és a reményt, hogy talán még sincs vége mindennek.