Hosszú és fájdalmas volt ez a tél. Itt hagyott Fáncsikám :-*(. A munkahelyemen folyamatos stresszben vagyunk, nem, mintha nem lenne maga a munkánk önmagában is elég stresszes, de most még kaptunk egyik pillanatról a másikra új nagyfőnököt, ismeretlen elvárásokkal, néha érthetetlen intézkedésekkel. Szóval teljes a lelkünkben a káosz, nem tudjuk mit várnak el tőlünk, nem tudjuk, mi lesz velünk... Este, amikor hazaérek, csak ülök és nézek ki a fejemből, gyakran sírhatnékom van a fáradtságtól. És ami a legrosszabb az egészben az, hogy a bizonytalanság miatt olyan ezer éves, stabil munkakapcsolatok is felbomlani látszanak, amikről azt hittük, egy atombomba sem tud felrobbantani :-(
Azért vannak szép emlékeim is erről a télről. Rudolf Péter és Nagy-Kálózi Eszter kétszemélyes Rómeó és Júlia előadása, az Avatar nézőtér felett lebegő medúza-virágai, a shoppingolás és kávézás a barátnőmmel, a születésnapi ebédem, a Matisse és Sisley képek a Szépművészetiben.
Nagyon vártam már a tavaszt. Megpróbáltam becsempészni a lakásba, már két hete elővettem a tavaszi terítőket, lecseréltem a bútorhuzatot és telepakoltam az ablakot kankalinnal, krókusszal, nárcisszal é
s jácinttal. Most már kint is enyhe az idő, jólesően melegít a nap, ideje nekilátni a kertnek. Megfőztem családom férfi tagjait, hogy jöjjenek levágni az almafa tavaly ősszel letört nagy ágát. A panellakó barátaimat meg egy kis gereblyézésre csábítom, persze bográcsozással egybekötve.Ma szabin vagyok, így neki is látok az előkertnek. Pont olyan helyen lakom, ahol a szél letesz mindent, így az utcafront eléggé kétségbe ejtően néz ki. Hiába szedtem össze még tél elején is a faleveleket, most a környék összes levele itt áll a kerítés tövében. A reklámújságokat is mindig gondosan kukázom, ennek ellenére abból is van rengeteg ... A virágládákat meg beültetem árvácskákkal! Estére tuti az izomláz, de nagyon jól fog esni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése