2011. január 23., vasárnap

Vacikám

Vacikám, drága pici pockom ma egy hónapja lett nagyon beteg. Tulajdonképpen szerencse a szerencsétlenségben, hogy december 22-én este kezdett el hányni, így 23-án reggel még el tudtam menni vele az orvoshoz, valamint, hogy a fiatal doktornő, aki épp a rendelőben volt, nagyon agilis és macskabolond. Rögtön megkezdte a kezelését, vérvétel, infúzió és gyógyszerek. Másnapra megvolt a labor is, egyértelműen vese gond, de volt még egy halvány esély, hogy nem krónikus veseelégtelenség, hanem akut vesegyulladás. Így azonnal egyeztettünk is egy időpontot hasi ultrahangra, ami segít eldönteni, melyik is.
Még szerencse, hogy kocsival voltam, mert olyan csomaggal jöttem el, - injekciós tűk a gyomorvédő folyadék üvegből való kiszívásához, fecskendők feltöltve Calopettel, hányáscsökkentő, gyomorvédő folyadék és gyógytápok - hogy a hordozó mellett kézben nehéz lett volna elhoznom.
A december 30-i UH megerősítette, hogy gond van a veséjével, bár nem akut veseelégtelensége van, hanem heveny vesemedence gyulladása.
A januári közepi labor megerősítette a fenti diagnózist, mert a gyógyszereknek és a diétának köszönhetően a vese értékei hibátlanok lettek :-) De sajnos újból kapott egy agyvérzést, ami a kisagyat érintette, így a mozgás koordinációja eléggé bizonytalan, ráadásul nem is hall :-(

Azóta ezzel élük. Szegényem már nem tud sehová felugrani, nagyon örültem, amikor nem a szőnyegen feküdt, hanem a sikerült felmennie a 3 cm magas fekvőkére!
A barátaim és a tesóm azzal vigasztalnak, hogy Vacika nem tudja, mit vesztett. Ő csak a mának él. Ha van biztos otthona, kajája és nyugalomban van, akkor ő már boldog. Hát nagyon remélem, hogy így van ....

Minden reggel és este megkapja a gyógyporral és Vetrivel dúsított kedvenc kajáját, ha itthon vagyok, igyekszem simogatni, amit nagyon szeret, bújik, dorombol és döföl :-)) Nagyon remélem, hogy így is boldog cica..

A lakásban több helyre is elhelyeztem neki fekvőkének párnákat, most már fel tud menni, így szívesen szunyókál is rajta.

A héten beszéltem az orvosával, szerinte minden rendben van, így majd március végén megyünk kontrollra.

Már csak azt szeretném, ha én egyszer ilyen állapotba kerülök, nekem is legyen egy "gazdim", aki így figyel rám és a gondomat viseli ...

1 megjegyzés:

  1. Őszintén kívánok jobbulást Vacikának!

    Az utolsó mondatod nagyon elgondolkodtatott!

    VálaszTörlés