Ma olvastam Nyafkamacska blogjában a sangriás szilvával megbolondított tejbegrízről. Istentelenül megkívántam. Tejbegrízt nem ettem nem tudom hány éve, a gyümölcsökkel is hadilábon állok.Tudom, hogy sok gyümölcsöt kellene enni, de egyszerűen nem megy. Van, hogy megveszem aztán csak nézegetjük egymást ...
De most nem tudott nyugton hagyni ez a szilva. Csak nem volt itthon egy darab sem, tavaly még az öreg szilvafát is ki kellett vágni, így oda sem mehettem keresgélni néhány megmaradt szemet.
És akkor jött az isteni szikra !
Két hete Dashwood hozott kóstolónak egy üvegecskével a sütőben sütött szilvalekvárjából ! Nagyon finom lekvár, még egy cseppet híg, mint ahogy az egy új szilvalekvárhoz illik. Finom, testes, krémszerűen omló szilvadarabkák is vannak benne.
Így gyorsan főztem egy kis tejbegrízt, a szilvalekvárt átforrósítottam és tettem bele egy-két cseppet a kora nyári, szatmári utunkon beszerzett szilvapálinkából is. Az egészet lerétegeztem egy szép kehelybe, alulra egy kis lekvárt tettem, rá a gríz és a tetejére megint lekvár került. Az egészet megszórtam egy csepp fahéjjal.
Már csak a fénykép őrzi nyomát :-))
2009. október 18., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMegviccelt a blogspot... :(
VálaszTörlésNa szóval annyi a lényeg, hogy tényleg nagyon finom lehetett, az alapján amilyen lelkesedéssel írtál róla.
Legközelebb az ovis tejbegrízt is feljavítom egy kis szilvalekvárral! :)
Még maradt egy kis sangriás szilvám. Asszem este megint főzök tejbepapit.
VálaszTörlésDe csakis Béla kedvéért ;-)