2009. október 4., vasárnap

Romantiko, naplemento ...

Mi a közös egy 70 körüli, özvegy papnéban és egy középkorú, meleg tánctanárban ? Hogy lehet az, hogy 2 órán keresztül fuldoklik az ember a röhögéstől miközben magányról, öregségről, betegségről, kirekesztettségről hall ? A válasz a színház.
Tegnap megint részesültem ebből csodából. A Tháliában láttam a barátaimmal a Hat hét, hat tánc-ot. Két nagy színész felejthetetlen estével ajándékozott meg. És ez nem a szokásos, üres szólam...
A mai világban minden média azt harsogja legyél szép és fiatal, gazdag, legyen karriered de közben tökéletes családoddal szépen mosolyogj. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, már nem vagy e világra való.
És akkor itt van Lily, aki ugyan csinos, jómódú, de nem fiatal - egy elegáns, időseknek épített lakóparkban éli özvegy életét. Az elvárások szerint egyetlen szórakozása a buszos kirándulás a többi öreggel együtt. De neki ez nem elég, ő még szeretne táncolni! Ezért bérel egy tánctanárt és az iroda kiközvetíti neki Michaelt.
Michael "halmozottan hátrányos helyzetű" : középkorú, a Broadwayn a tánckarig jutott, karrierje legfontosabb állomásaiként azokat az előadásokat tartja számon, amikben NEM kapott szerepeket. Az, hogy még meleg is már csak hab a tortán, szerintem csak azért alakította így az író, hogy kettejük kialakuló kapcsolatára ne lehessen ráfogni, hogy az öreg nő csak pasit akar.

Az előadás 120 perce alatt - egyben nyomták, nem volt szünet! - ennek a két, egymástól annyira távol álló két embernek az összecsiszolódása rádöbbenti a nézőt arra, hogy mennyire nem szabad hinni a sztereotípiákban, a látszatban. Hogy mindenkinek megvan a maga baja, bánata. Hogy mindannyiunknak szüksége van társra, barátra, mert partnerrel nem csak táncolni könnyű, hanem könnyebb maga az élet is.

Lilyt Vári Éva alakítja. Nagyon sajnálom, hogy régebben nem láttam se színpadon, se tévében. Csak az Életképek sorozatban ismertem meg. Hiába játszik valaki kitűnően akármilyen nagy szerepet egy vidéki színházban, a közvetlen környezetén kívül senki nem tud róla :-( Bezzeg, ha celebként villog valamelyik hülye műsorban ... !Neki is kellett egy tévé sorozat, hogy pécsi rajongóin kívül más is megismerje a tehetségét. (milyen lehet a szomorúan legyintő szmájli ? )

Michael Kulka János. Nagyon szeretem Kulkát. Őt is tévé sorozatokban ismertem meg, aztán láttam filmen - Az utolsó blues, nagyon tetszett! - , tavaly decemberben pedig a III. Richárdban volt szerencsém látni. Ezt a színdarabot felvette az mtv1 , nemrég le is adták. És a tavalyi karácsonyi ajándékom magamnak, a Férfi és nő előadás szintén a Nemzetiben ...
Tegnap este sem csalódtam benne, frenetikus volt a szabadszájú, modortalan, keserűen vagány de legbelül mélyen érző tánctanár szerepében.

A varázslathoz hozzá járult Parti Nagy Lajos magyar szövege, amely nagyon jól jellemezte a szereplőket a kapcsolatuk változásait és okozott feledhetetlen nevetőrohamokat.

Egész este hatása alatt voltam és még a ma is újra éltem sok mindent, amikor megpróbáltam ehhez a bloghoz videó felvételt találni a neten. Sajnos használható minőségű videót nem találtam, de hátha eszébe jut valakinek, hogy felvegye és kiadja DVD-n.

Ja, és hogy miért ez a bejegyzés címe ? Mert ez a darab utolsó mondata, amit Lily mond az utolsó táncóra végén, amikor rájön arra, hogy Michael a betegségében is mellette fog állni : romatinko, naplemento, beszarás ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése