2009. május 16., szombat

Munka, pihenés, tipok

Bolond ez a világ... Akinek van munkája, rengeteget dolgozik, szinte semmi másra nincs ideje, akinek meg nincs, az kétségbe esetten próbál valamilyenhez hozzájutni :-(
szerencsésnek mondhatom magam, mert van munkám, szeretem is és nagyképűség nélkül mondhatom, hogy értek is hozzá. A munkám olyan, hogy mások problémáit, kell megoldanom, a logikátlanságból kell rendszert teremtenem. És én ezt eddig lazán kezeltem, szimultán 4-5 dolgot is egyszerre.
De most valahogy elfáradtam :-( Na jó, nem vagyok már mai csirke, de azért mégis...
Egyre inkább szükségét érzem, hogy pihenjek is.
És ma egy ilyen pihenős, szép napom volt.
4 éve talán életem egyik legjobb döntését hoztam, amikor néhány hónapos olvasgatás után tök ismeretlenül jelentkeztem egy topiktalira. Gondoltam elmegyek, aztán, ha nem tetszik, szépen hazajövök. Hát haza is jöttem, este 8-kor, úgy, hogy a tali délelőtt 11-kor kezdődött :-)))
Rábukkantam egy nagyon jó társaságra, akikkel azóta rendszeresen mászkálunk hol múzeumba, hol koncertre, hol kirándulni. Nyaranta bográcsolunk és tárcsázunk és természetesen mindig és folyamatosan imádjuk a macskákat :-D
A héten valahogy nagyon jól összejöttek a dolgok.
Múlt szombaton megnéztük a Mucha kiállítást a Szépművészetiben. Gyönyörű szép, mindenkinek ajánlom, aki szereti a szecessziót. Én személy szerint imádom !
Aztán jött hétfőn a Zorán koncert! Imádom Zoránt, rengeteg dalát kívülről is tudom. Most is boldogan énekeltem a közönségel és néha oldalra pillantva megelégedetten néztem a barátaim ragyogó arcát :-)
Ma meg tárcsáztunk, majd elmentünk Vácra sétálni és fagyizni.
Jó sokat sétáltunk a bájos kisvárosban, élvezet volt nézni a szépen felújított főteret, nagy szerelmemet, a Dunát. Jó volt a főtéri romokon üldögélve fagyit enni :-) És imét rá kellett jönnöm, hogy az ember életének legalább olyan fontos részei ezek a pillanatok, mint a munka! Nem szabad mindent feladni a munkáért, mert a végén már azt sem tudod majd élvezni.

1 megjegyzés: