Nem tudom felfogni

Mostanában annyi minden történt velem, amit nem tudok felfogni. Gépiesen cselekszem, de az agyam lezár, bizonyos dolgokat nem enged elképzelni.
Ma búcsúztattuk nagyon szeretett és tisztelt főnöknőnket, akit érdemei ellenére nemes egyszerűséggel kirúgtak. Szépen megcsináltuk a búcsúztatóját, de egyszerűen nem tudom felfogni. Nem tudom elképzelni, hogy holnaptól nem ül mellettem, hogy nem tudok hozzá szólni, nem beszélhetem meg vele szakmai és magán problémáimat. De be kell mennem az irodánkba és nézni kell az üres asztalát és székét. Nem tudom felfogni ...

És azt sem tudom felfogni, hogy kedves barátaim hatalmas kutyája - aki csak méreteit tekintve volt hatalmas , lelke szelíd volt és barátságos, mint egy nagyra nőtt óvodásnak - soha többé nem jön elém, nem dugja simogatásra busa fejét. Azt sem tudom felfogni, hogy barátaim hogy viselik el ezt a veszteséget. Ebben az évben annyi kedvencüket vesztették már el, de hogy pont Milton, az örökké mosolygós Nagymedve hagyja ott őket pillanatok alatt ...

Annyira szeretném, ha tudnék hinni. Hinni a másvilágban, a szivárványhídban, abban, hogy szeretteinkkel újból boldogan élhetünk. De a hülye, racionális agyam nem engedi.

Így csak ülök, nézek ki a fejemből és tényleg nem tudom felfogni, mi lett velünk :-(