2010. december 27., hétfő

Karácsony után

Elmúlt ez a karácsony is. Jobban sikerült, mint vártam.

A 24-ét az állatorvosnál kezdtük, megjött a laborlelet, amiből egyértelműen kiderült, Vacikának veseelégtelensége van. Tulajdonképpen nem nagyon lepett meg, már ősszel, amikor megvakult mondták a dokik, hogy ez lesz a következő lépés. Csak azt nem hittem, hogy ilyen hamar, heszen szeptember végén még tökéletes volt a vérképe :-(( Az ünnepekre kapott tartós hatású szurit, engem meg felszereltek mindenféle gyógytáppal meg gyógyszerekkel, amiket be kellett neki adnom. Hála az égnek a kezelések hatására elkezdett enni !! Ma délután kell visszamennünk, akkor valószínűleg csinálnak még neki egy hasi UH-t és az alapján megkezdődhet a kezelése.

Tudom, hogy ez nem gyógyítható, megfelelő diétával és gyógyszerekkel egy darabig szinten tartható, de az biztos, hogy meg van számlálva az együtt töltött időnk :-(

Hulla fáradtan és idegileg is kikészülve álltam neki az ünnepi készülődésnek. Mint egy robot sütöttem és főztem, díszítettem a fát, mert Szenteste jöttek a testvéremék. Nagyon jó időt futottam, szinte minden elkészült, csak én álltam ott izzadtan mire megjöttek. Szerencsére a sógornőm átvette a maradék feladatokat így gyorsan rendbe szedhettem magam és irány a fa!
Az idén nagyon jól sikerültek az ajándékok, mindenki nagyon örült - és tényleg ! látszott az öröm, azonnal az ajándékokkal kezdtek foglalkozni.
A vacsora - pulykanyak leves, aszalt szilvával töltött karaj krumplipürével és sült almával - jó volt. Jót nevettem, mert az unokaöcsém és unokahúgom tele hassal ott szemeztek még egy szelet hússal, de végül bevallották, már nem fér be. Szegény unokaöcsém bánatosan üldögélt a kedvenc duplacsokis muffinja felett, hogy képtelen enni belőle :-D Csomagoltam neki, azért éjszaka otthon biztos elfogyott !

Nagyon kellemes, minden manírtól mentes estét töltöttünk együtt és azt beszéltük az öccsel, hogy 30 év múlva remélhetőleg a gyerekek is így üldögélnek majd a családjukkal.

25-én csak pihentem, olvastam, tévéztem és hosszas telefonbeszélgetéseket folytattam a vidékem élő barátaimmal. Vacika megszerezte azt az örömet, hogy jött, és kérte a kaját :-))

Kíváncsi voltam, Málnus hogy fogadja a karácsonyfát, hiszen ez az első karácsonya nálam. Garantáltan macskabiztos fám van, műfenyő 3 ponton kikötve és törhetetlen díszek, így álltam a roham elé, de nem. Amikor bevittem a szobába megszagolta, és annyi ...

Tegnap itt voltak késői ebédre a barátnőmék a 3 1/2 éves Zsófival együtt. A kiskisasszony pont tegnap délben nem volt hajlandó aludni - pedig pont ezért tettük kora délutánra az ebédet - így kicsit nyűgösebb volt, mint szokott lenni. De nagyon jól elszórakoztunk a szórakoztatásával :-))))
A legjobban a Zsófi féle bújócska tetszik. Még azt hiszi, ha ő nem lát, akkor őt sem látják, ráadásul a beszédet még nem azonosítja a testtel. Így elbújik, de közben folyamatosan dumál :-DDD
Persze jó hangosan keressük szerte a lakásban, direkt nem ott, ahol van :-)

Este aztán elmerengtem a karácsonyaimon. Az első emlékem még olyan 4-5 éves koromból van, még élt édesanyám. Szépen feldíszítettük fát - az mindig közös munka volt, a tetejét apu, a közepét anyu az alját meg én csináltam. Aztán leültettek a fa mellett álló fotelbe Foxi-Maxit nézni. Közben hallottam, ahogy anyám meg apám a konyhában szöszmötölnek, készítik a vacsorát. A Foxi-Maxi végén lenéztem magam mellé és tele volt a fa alja ajándékkal :-O El nem tudtam képzelni, hogy került oda! Évtizedekkel később mesélte el apu, hogy anyu a két szoba közti átjárón keresztül, négykézláb hordta be a fa alá a sok játékot, és én úgy belemerültem a rajzfilmbe, hogy semmit nem vettem észre. Szép teljesítmény volt, mert akkor kaptam egy olyan nagy macit, mint én magam ! :-)))

Aztán az a karácsony is eszembe jutott, amikor a csillagszórótól meggyulladt a fa és apu első keze ügyébe eső folyadékkal oltotta el, ami az épp felbontott pezsgő volt :-D

Meg 1982, az első karácsony, amikor már mindketten kerestünk az öcsémmel. Kitaláltuk, hogy apunak veszünk egy kvarcórát, de nem olyan gagyi digitálist, hanem egy szép, elegáns analógot, az illik apuhoz. Ki is néztük, meg is vettük, az óra annyiba került, mint az öcsém egyhavi fizetése, spájzoltunk hát szorgalmasan. Este odaadtuk, apu szépen megköszönte és annyi. Kicsit csalódottak voltunk. Másnap reggel viszem be apunak a szokásos ünnepi rumos feketéjét, nyitom az ajtót és látom, ott ül az ágyon pizsamában és gyönyörködik az órában, a szeme tele van könnyel. Gyorsan behúztam az ajtót és rohantam felébreszteni az öcsémet, hogy ő is lássa.

Nem szeretem azt a karácsonyt, amit a média sugall. Ne legyen habosbabos, ne öntsék le cukormázzal, nem szerethet mindenki mindenkit. Akik szeretik egymás hétköznap, azok szeretik karácsonykor is, akik meg nem, azok akkor sem. És ki nem állhatom a karácsony előtti őrültet. Hála a netnek, az idén szinte csak az élelmiszerért kellett üzletbe mennem, az ajándékokat a neten vásároltam meg, pongyolában, kávézgatva, vasárnap délelőtt:-)
Szeretem viszont a karácsony utáni napok békéjét, nyugalmát, hogy nem kell dolgozni menni és nyugodtan lehet beszélgetni a nekem kedves emberekkel :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése